OCRsport.hu
Hírek az OCR világából

Mészáros Szabolcs – OCR bemutatkozás

0

Mészáros Szabolcs vagyok, a szentesi Honvéd Rákóczi Sportegyesület versenyzője. Alapvetően gyomaendrődi vagyok, de negyedik éve már Szentesen járok gimnáziumba és a hétköznapjaimat ott is töltöm a kollégiumban. Nyaranta a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál dolgozok a Balatonnál. A terepakadályfutás előtt vízilabdáztam, azt megelőzően pedig úsztam. A terepakadályfutással 2017-ben, 15 évesen ismerkedtem meg, akkor vettem részt az első versenyemen és eléggé megragadott a világa, azóta nagyon sok – főleg SR- versenyen vettem részt.

A 2019-es évem kissé felemásan alakult. Az év első felében több versenyen sem indulhattam, mert korhatárba ütköztem, ezek közül leginkább a Military Survival Runt bántam, mert arról a versenyről az a hír járja, hogy igazán embert próbáló, engem pedig vonzanak a kihívások, így szívesen megmérettettem volna magam rajta. Az hogy beszállok az OCR bajnokságba igazolt versenyzőként akkor dőlt el, amikor kiderült, hogy a mi csapatunk is bajnoki futamot fog rendezni Szentesen. Úgy gondolom, hogy versenyzés szempontjából ez volt a legemlékezetesebb pontja az évemnek. Hazai pályán, nagyon jó hangulatban, barátok között versenyezni egy rendkívül érdekes és jó érzés volt. Ezt követően Kamaraerdőn az országos bajnoki döntőn a második helyet sikerült megszereznem.

2020-ban érettségizek, az elsődleges célom, hogy azt követően sikeresen felvételizzek egyetemre. Valószínűleg egy kicsit visszafogottabb év lesz számomra, pár versenyen biztosan részt fogok venni, de 2021-ben sokkal komolyabban fogom venni a versenyeket és bízom benne, hogy sikerül megmutatnom, hogy képes vagyok olyan eredményeket elérni, amelyekkel bizonyíthatom, hogy odaférek az OCR élmezőnyébe.

Az edzéseim a lakhelyemhez hasonlóan megoszlik, Gyomaendrődön az Oxygen gymben crossfittezek, Szentesen pedig a HRSE terepakadályfutó edzéseire járok, ezek mellett külön járok még futni is, így tevődik össze az edzésprogramom. Ebben a szezonban valószínűleg azon fogok dolgozni, hogy a futásban erősebb legyek és hogy a szintkülönbséget jobban bírjam. (szerintem minden alföldi versenyzőnek ez a gyenge pontja)

Az évek alatt nagyon fontos szerepet töltött be az életemben a csapatom (a HRSE). Felemelő érzés olyan emberekkel együtt dolgozni, akikkel azonosak a céljaink, de emelett mégis jó hangulatúak az edzések.

A Szentes környékieknek mindenképp csak ajánlani tudom a csapatot, ha kihívást keres, akkor azért, ha csak hasznosan, testmozgással szeretné tölteni az idejét baráti légkörben, akkor azért.

Ha egy valamit kéne kiemelnem abból az ezernyi emlékből amit a terepakadályfutástól kaptam, akkor talán az lenne, amikor a 17. születésnapomon sikerült teljesítenem a Spartan race ultra beast távját, ami a több mint 50 kilométeres távjával és a 3500 méteres szintkülönbségével az egyik legnehezebb versenynek számít. Ezt egy csapattársammal karöltve sikerült teljesítenem és azt gondolom, hogy mindkettőnk számára egy maradandó élmény lett.

Szerintem az OCR előtt fényes jövő áll. Keményen dolgoznak azért, hogy olimpiai sportág lehessen és szerintem minden esélye meg is van rá. Komoly tömegeket mozgatnak meg a versenyek, amik rendkívül látványosak és izgalmasak. Előbb vagy utóbb, de szerintem olimpiai sportág lesz belőle! Számomra az OCR egy állomás. Amíg megvan a motivációm hozzá, addig megpróbálom kihozni belőle a maximumot. Nekem nem annyira az elsőség a fontos, sokkal inkább az, hogy olyan versenyeket teljesítsek, amelyek próbára teszik a tűrőképességem, így a jövőben biztosan az ultra futásban fogom megtalálni a számításaimat.

Aki gondolkozik rajta, hogy benevezzen egy ilyen versenyre, de nem biztos magában, annak azt javaslom, hogy ne habozzon, tegye meg a kezdőlépést, mert derekasan meg fogja változtatni az életét. Ne féljen attól, mert nincs komoly sportolói múltja vagy nem tartja magát elég erősnek ahhoz, hogy kipróbálja magát.

Az OCR-ben pont ez a szép: hétköznapi emberek, óvónők, állatorvosok, diákok összegyűlnek egy hétvégén azért, hogy a saját határaikat feszegessék, átlépjék, majd teljességgel új megvilágításba helyezzék az életüket.

Időnként mindenkinek szüksége van rá, hogy kilépjen a komfort zónájából, mert manapság túlságosan megszokott a kényelem és kell időnként magunknak egy-egy alkalom, hogy ráébredjünk mik is a valódi értékek.

Zárásként annyit szeretnék elmondani, hogy azt hiszem nagyon sokat hozzájárult az életem alakulásához az, hogy ilyen fiatalon kerültem bele egy ilyen közösségbe, ahol tényleg azon van a hangsúly, hogy ki mit tesz le az asztalra és a versenytársak értékelik a befektetett munkát, az alázatot és a tisztességet.