Jimmy Naraine, akinek az OCR életmód, munka és hobby
Jimmyvel az OCR Európa-bajnokság 2019 versenyen találkoztunk Lengyelországban, ahol a több napos nemzetközi versenynek ő volt az egyik szpíkere. Rögtön feltűnt, hogy feltűnően sokat tud hazánkról, gyakran hallottuk őt megszólalni is magyarul! Az Európa-bajnokság eredményhirdetésénél pedig kiemelten hangsúlyozta a magyar eredményeket. Így nem volt kérdés, hogy kérek tőle egy interjút, amibe nagyon szívesen beleegyezett!
Rövid bemutatkozás
Jimmy Naraine vagyok, világutazó, előadó, szpíker és sportfanatikus. Amióta csak az eszemet tudom, aktív gyerek voltam, mindent kipróbáltam az úszástól kezdve az MMA-ig. Miután pár évet dolgoztam cégeknél, rájöttem, hogy a hétköznapi élet egyszerűen nem nekem való. Ekkor ugrottam fejest a motivációs tréneri, előadói szakmába és kezdtem el felépíteni az életemet a saját fogalmaim szerint. Ezeknek az alapja a világ széles megismerése, az utazások és kapcsolatok révén, az egészséges élet és a kiteljesedés abban, amihez hozzáfogok. Az edzéseimet is attól teszem függővé, hogy éppen hol vagyok. Például amikor Indonéziában voltam, akkor thai-boxoltam, Balin szörföltem, Nepálban hegyet másztam. De akárhol is voltam, mindig visszatértem az alapokhoz, ami az akadályfutáshoz kapcsolódó mozgásformák: terepfutás, mászás, saját testsúlyos edzés. És ebben az is szép, hogy az OCR bárhol művelhető, mert annyira színes és sokrétű!
Ahogyan ilyen szépen leírtad az OCR-t, adja magát a kérdés: mit jelent az életedben, a mindennapjaidban ez a sport?
Számomra az életet szimbolizálja. Minden egyes ember a saját kihívásaival néz szembe az útján. A hullámhegyek és völgyek az élet normális részei. A nehézség abban van, ahogyan kezeled a problémákat, ahogyan megéled őket. Ez csak rajtad múlik. Vagy lehajtott fejjel botorkálsz vagy újratervezed az útvonalat és továbbhaladsz. És ez pontosan az, ami egy OCR versenyen is megjelenik! Gyakran, amikor a feladás határán vagy, még nagyon sok tartalékod van. Az OCR egyik érdekessége, hogy látszólag a fizikai paraméterekről szól, de valójában a lelki-szellemi minőséged számít. Éppen ezért azok a legemlékezetesebb pillanatok, amikor már azt hiszed nincsen tovább, mégis továbbhaladsz a cél felé, lépésről lépésre.
Szerintem is ez az OCR egyik legfontosabb eleme. Én hozzáteszem még a változatosságot, a minden pillanat újdonságát. Mindezeket a gondolatokat, érzéseket hogyan adod tovább a világnak?
Ahogy mondod! Teljes szívvel hiszek abban, hogy az OCR az egyik legjobb formája a sportnak, a mozgásnak, ha valaki általánosan jobb formába akar kerülni. Mert általános, mert kiegyensúlyozott, mert változatos. Pont ezért is jó modellje az életnek. Minden ugrás, mászás, kúszás, változatos próba egy olyan életfeladatot jelenít meg, amivel percről percre találkozunk a mindennapokban. Ezért ez valahol könnyű továbbadni az embereknek, mert a többség hamar megérti, hogy a kihívások amiket itt megtanul legyőzni, azok segítik a napi problémák megoldásában is. Ez a kombináció nemcsak testi, hanem lelki egészséget is ad.
Mi a legfontosabb verseny emléked?
Kettő ilyet emelnék ki: az első a berlini Spartan Beast volt. Tisztán emlékszem arra, amikor az izmaim már a táv felénél begörcsöltek és a végéig úgy is maradtak… Abba akartam hagyni, de ehelyett egy belső mantrával tettem meg minden lépésemet: „Spartai vagyok, egy Navy Seal” (a Navy Seal az US haditengerészet speciális alakulata, sokak szerint az elit elitje – a szerkesztő) – és ez a hatalmas önazonosság vitt el a célig.
A második legfontosabb emlékem az OCR Európa-bajnokság 2019-ben, Lengyelországban, ahol a szpíker, vendéglátó szerepet töltöttem be. Fantasztikus volt energiát adni a rajtoló versenyzőknek és ünnepelni őket a célban, miközben valahol átéltem minden vért, verítéket és könnyet (utalás W. Churchill híres háborús soraira, amikor harcba hívta az angol nemzetet – a szerkesztő). Mindez számomra is új nézőpontot és rengeteg új energiát jelentett!
És ott Lengyelországban találkoztunk. Innen is köszönjük a sok kedve magyar szót, amit nekünk mondtál! A versenyeken kívül milyen élményt osztanál meg velünk, hiszen tudom, hogy nagyon sok kalandban vettél részt?
Igen, valóban így van… Talán az egyik legkülönlegesebb egy magányos túra volt a Himalájában. Egyik nap éppen az irodában dolgoztam (akkor Bangkokban) és eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lenne a hegyek között. Azonnal felkerekedtem átrepültem Nepálba és végiggyalogoltam az Annapurna ösvényt, ami felvitt engem egészen 5416 m-re. Nem volt verseny, nem a teljesítményről szólt, hanem az emberről és a világról. A viszonyról, a közös lélegzetről. Arról, hogyan érthetem meg önmagamat jobban. Fantasztikus spirituális élmény volt!
Ehhez tartozik a munkám során szerzett tapasztalat: az emberek többsége rettenetesen fél az ilyen típusú kalandoktól, hogy egyedül lesz, hogy unatkozni fog vagy a dolgok váratlanul rosszra fordulnak. Pedig pont ezért lehet nagyon sokat tanulni az ilyen próbáktól – nem az egyedüllét a probléma, hanem az, hogy nem tudjuk önmagunkat kinyitni a világ számára!
Pontosabban mit is jelent ez a tapasztalat? Hogyan dolgozol?
Motivációs tréningeket tartok. Nagyon sokféle témában, sokféle embernek. Mindenhol alapnak veszem, hogy példákon keresztül tanítsak. Az OCR egy jó példa, mert hiszem azt, hogy minden emberben benne van az a csínytevő gyerek, aki szeretne ilyen próbákat kiállni, ilyen próbákban jobb lenni. Emellett segít az egészség megőrzésében, sok betegség elmulasztásában. Gyakran a tréningeket is úgy tartom, hogy kis OCR feladatokat végeztetek a hallgatósággal. Majd elhívom őket versenyekre is. Ha meglátok egy kis csillogást szemekben, akkor még további csalikat is bevetek. A legjobb módja az elkezdésnek, ha egy versenyre nevezel, legyen az bármilyen verseny. Onnantól kezdve van egy olyan célod, amivel minden percben szembesülni tudsz, minden nap tudsz érte tenni. Mert igaz és valós! Ez a kombináció pedig tettekre sarkalja az emberek legnagyobb részét.
Az interjút Tóth Viktor készítette, a teljes és személyes részekkel kiegészített szöveg itt olvasható.